Neked a szívemet is kirántom

Szépírás

Boldogan, míg meg nem; Paplan; Menetszél

Vége. 20 év házasság után csak ennyi maradt, amit egymásnak tudtak mondani: vége. Már nem emlékeznek, hogyan klikkeltek egymásra a Tinderen és beszéltek meg egy találkozót egy Deák téri étterembe. Már nem emlékeznek, hogyan csillantak a szemek, mosolyogtak össze a tekintetek, hogyan röpködtek a pillangók a hasukban az első randikon. Nem emlékeznek arra sem, hogyan fonódtak össze ujjaik a Duna-parton sétálva, ölelkeztek össze testjeik a villamosmegállóban, hogyan simította el a hajtincset a füle mögé azon a szeles délutánon.

Idegen szavak; Gépzongora; Rükverc; Hó; Forradás; Hundertwasser

jegyzetfüzetben
néhány odakapart valóságmorzsa
amikbe belelóg egy ismeretlen ábra
magánya
arcod ahogy reggelente
belefúr a sejtmembránba
megredőzve a bőr fehér vásznát
nem lesz minden félbemaradt
érintésed műalkotás
lapozok előre-hátra
száműzlek a sorok közé
mint egy semmibe hajított mentőkötél
várom hogy a vékony csíkokon átlavírozz
a rácsöpögő kávétól mindegyik
hullámos a szinuszgörbék között
míg felém jössz összesimulnak
az emelkedők

Zörgessetek; A befejezés

Itt állok a milliárdokkal,
Uram, én is zörgetek.
Vacogunk a világ telében,
mi színes szajkók, szürke verebek.
Uram, nekünk nem mondta senki,
hogy merre menjünk, melyik út helyes.
Ha mondtad, hát süketek vagyunk a szóra,
– véres körmök, szálkás tenyerek.
Kérünk naponta, néha túl sokat,
néha keveset,
nem szeretjük a járt utakat,
sem a rögöt, töviseket.
Idegenbe vágyunk,
félredobjuk a keresztet,
míg Krisztus csöndje el nem ér.

Lásd, minket félrevezettek.

Miként Vergilius

Baranyi Ferenc 89. születésnapjára

Már jóval túl az életút felén *
egy ismeretlen ösvény állt előttem,
ahonnan bűvös szellő szállt felém,

s már azt se tudva, honnan merre jöttem,
a jó irányt szédülten elhagyám,
a lobbant vágytól téboly-üldözötten.

A szent Poézis volt az égi gyám,
mi botló léptem pártfogásba vette,
s feledtem érte társam és atyám.

Kannibál; Illat; Reggeli; Vissza

A macskák puha lépteiben,
a madarak könnyű szárnycsapásaiban,
a halak hullámzó siklásában,
egy vékony falú üvegfiola illóolajában
úgy bújnak meg a titkok,
ahogy rejtőzöm, betakarózom veled.
Lefóliázom és kulcsra zárom,
ami kimondásra vár, még sincs hozzá hangom.
Hogy csak érezni tudok,
mióta nem vagyok a szavak embere.
Hiányod elszorítja tüdőm és mellkasom.

Méretek; Madáretető; Szíveink

a vonalzót
a farzsebedben
hordod és csak
ahhoz veszed elő
hogy megvakard
a fejed és
kiszámítsd vele
a kettőnk közötti
távolságot
arcod csakis
akkor elégedett
ha milliméterre
pontosan a két
végén állunk

Vasarely120

Spanyolnátha XXIII. évfolyam. 111. szám. 2026/1

„A Labirintusból a Fényre”

Kérdezz-felelek a Vasarely120, Bauhaus 100, MADI 80 kiállításról

VASARELY120 – A modern labirintus nyelve
Korszakváltó Művészek Egyesülete, Magyar Elektrográfiai Társaság / MET és a Mobil MADI Múzeum kiállítása. Esernyős Galéria, Budapest, 2026. január 30. – február 19.

Spanyolnátha XXIII. évfolyam. 111. szám. 2026/1

A modern labirintus nyelve 

A Magyar Elektrográfiai Társaság videója

A Magyar Elektrográfiai Társaság Vasarely születésének 120. évfordulójára készített videója A modern labirintus nyelve címen ...

Vasarely120

A modern labirintus nyelve: a Magyar Elektrográfiai Társaság videójáról

A Magyar Elektrográfiai Társaság Vasarely születésének 120. évfordulójára készített videója a MADI Múzeummal és a Korszakváltó Művészesti Egyesülettel közös programjában szerepelt az Esernyős Galériában, Budapesten, 2026. január 30. – február 19. között.

Tompa plusz Jókai plusz Lévay

25. Légyott

Az a jó csízi víz

A kúriák sárga vakolatát égeti a délutáni nap, mintha csak azok izzanának. Csipkefüggönyök mögött lebbenő árnyékok. A sétányon napernyők, szalmakalapok alá rejtett mosolyok. Fűzfák tükörképe a kerti tóban, a fürdői zenekar csillogó rézfúvósai.

Melyikük legyen, Uraim: Kamilla, Margit, Mária, vagy Ilona, ma este mindegyikük szívesen vendégül lát három ilyen pennahajdert, mint, amilyenek mi vagyunk, mondja Jókai két slukk között, és nem csak a jódban fürdőzhet aznap, hanem Tompa és Lévay nevetésében is.

Feketehegy

A Gölnic völgye iszonyú vesetál,
boncasztalon hagyott orvosi edény.
Hűs zománcára alvadt ködökben áll
vészjóslóan a szikeélű Merény.

Fölötte beomlott tárnák, hámorok
alszanak, álmuk rozsdamentes acél.
Minden megáll. Az erdő sem háborog.
A Feketehegyen fürdőt vesz a szél.

Az év- és napszak örökőszi alkony.
Nyálkás víz ül a kerítésfogakon.
Apácarácsát ledobja a balkon
és a cserjék lepte zenepavilon.

Libri

Megbízható forrásból származó információ Jókai Mór, Lévay József és Tompa Mihály csízfürdői találkozásáról

Még ma is apáról fiúra, és szájról szájra jár az a legenda, melyet a fürdőmesterek kezdtek terjeszteni Jókai Mórról, Lévay Józsefről és Tompa Mihályról, mikor azok 1860. július 15-én Csízfürdőn találkoztak. Nem véletlen találkozás volt ez, hanem gondos, és hosszas tervezés előzte meg. Csízfürdő messzeföldön híres bróm, lítium és jód tartalmú gyógyvizéről. Az elemeknek ez a ritka kombinációja az enyhén sótartalmú forrásban a maga nemében egész Európában egyedülálló.

Talán hegyeket

Lévay, Jókai és Tompa a Feketehegy-fürdőben kúrálták magukat 1859 szeptemberében.
Az alábbi feljegyzés egy ismeretlen fürdővendég tollából született.

Hárman ülnek az asztalnál,
sétabotjuk alatt sercen a kő.
Kalapjukban az örökkévalóság moraja.
Üveges csontjaikat fájlalják,
a zsigerekben rügyező vadrózsát.

Lévay, Jókai, Tompa – susogják a fenyvesek.
Mozdul a Vasárnapi Ujság
címlapján a táncosnő.

Lévay, Jókai, Tompa – köpi a kút.
Benne egykori és jövőbeli kacagások.

Kellően meghatott

Kedves Díszpolgárim!
Szólt Mihály legott,
kellően meghatott.
Itt az ünneplés ideje, színhelye.
Köszöntlek benneteket ízibe.
Pihenhet a literatúra,
hív minket egy fürdőtúra,
csízi, feketehegyi lubicka,
ez a jókedv úri titka.
Ürítem poharam Rátok,
egymással is jóbarátok!
Legyen e víkend áldott.
Mihály meghívta barátait kártyázni,
hiszen arra mindig van ok,
azt hitte, nyerni fog,
végül kért egy-egy sakkpartit is,
a kis hamis.
A formabontó ötlet mindenki tetszését
elnyerte.
A beszámoló e versengésről nem fér
versembe.

Csízi Krónika 

„A becsületbeli ügyeknek lovagias elintézése kezd már lábrakapni a monoklikat nélkülöző parasztfiuk között is. Legutóbb a nyugalmáról is híres Feketehegy-fürdőn vívott két legény a becsület szabályainak megfelelően. A véres parasztpárbajnak egy 19 éves, Bartha János nevű legény lett áldozata, aki régen halálos gyűlöletben élt egykori jó cimborájával Almássy Károllyal. A gyűlölködés oka az volt, hogy mind a ketten fülig szerelmesek voltak egy csízi szép leányba.

Jód és bróm

fürdőlevelet ír Jókai, ne zavard,
hoztam bort, igyunk, mondja Tompa,
belevesz minket, egy csoportban leszünk,
a háromkirályok, Mihály, Mór, József,
megállítjuk az időt, máma csak víz van, bor meg gőz

jód és bróm a címe,

írjunk akkor a csízi víz ízéről,
töltsél nekem is bort, Lévay,
mert a termálvíz oly meleg,
hogy a gondolataim is lelassulnak,
szerzője legyen Jókai, mert
az ő nevére fizetnek ki a legtöbbet,
a Pesti Hírlap lehozza, meg a Hölgyfutár,

legyen benne, hogy ünneplés van,
és koccintanak az urak a vízben csízi vízzel,
mert díszpolgár lett Lévay és Jókai
Miskolc város vezetése által,
Jókai ma kivételesen nem iszik bort,
Lévay epéje görcsöl, csak koccint,
Tompa meg lelkipásztor és ezért
csakis csízi vizet isznak,

és köszönti kettőjüket ez alkalomból
Tompa, aki se nem dísz és se nem polgár,
csak derékfájós, és ezért
kúrálja magát a termálvízzel,
mit ajánlunk mindenkinek, aki
küzd gyulladással vagy gerincbetegséggel,
kelt ekkor meg ekkor, Csíz fürdőhelyen

azán Tokajit isznak, és szomorkodnak,
hát, bizony, ennyi az irodalom,
három barát ül a fürdőmedencében,
bort isznak, és írják, milyen jó a víz,
közben ünneplik magukat, míg
a fürdőmester nem szól: záróra, urak

Légy ott te is, Jókai, Lévay, s Vass miatt leginkább Tompa

Be jó lenne egy medence!
Széleit gyógyvíz mossa-nyalja,
nem kell csúszda, ricsaj!
Csak felülről fújdogáljon a szél!
Esti szél, kicsit hűvös fajta,
nyakig merüljünk hát a vízbe!
Ujjam begye ázzon ráncosra!
Ujjad begye legyen ráncos!

Be jó lenne ázni, fénylő koponyájú,
kókadó szájú bácsik közt!
Be jó lenne nézni,
öreg csontok, mogorvák,
hegyes szemmel bámulják,
kibontják az utolsó gombot,
az egyetlen ruhát tartó gombot,
a legszebb nőről a toppot is lehámozzák,
mint csirkecombról a fölös bőrt,
cuppogósan, ráérősen, lazán.

Tompa Mihály köszöntője Csíz-fürdőn; Lévay, Tompa és Jókai Zanzániában (azaz Csíz-fürdőben); Tompa, Lévay és Jókai a Vidám Pávában (Hangjáték)

Atyám fiai, drága barátaim, nemzetünk szolgái, dicső és dicsőített uraim! A mai napon azért gyűltünk össze, miután testünkből kiáztattuk a múlt összes nyavalyáját, keserves múltunk minden fájdalmát. Egyszóval azért gyűltünk mi itt össze, hogy megünnepeljük jövőbe vetett hitünket. A jövőben átadandó, de már a mai napon kihirdetésre kerülő díszpolgári címeteket, amelyet Miskolc városatyái ajándékoznak nektek, mintegy főhajtásként, nagyságotok és életművetek előtt.

Tompa léptek

megint itt kötöttünk ki
dacára az epe kékkévált
kereszteződésének csábító szirén
szavának tetteinek lomtestünk
düledező alakisága megpihen
gyerünk ha már katonás rendben
sorakoztunk gyógyulni sátorfa
nyaraló kötelező térdeplés kénköves
meleg vesetájon ez már szív
lapot küldjetek nyomdai bizonyíték
az ünnepre a ránkszakadt félszázad
csipkefaragott fejfáira kalapom emelem
a kissé megvetően lődörgő papucsomra tévedt
csíz felé

Hypnosz a csízieknél

– Themisszel fürdeni az álmoskönyv szerint egyet jelent, bizony Móricom, azzal, felserkenve, uccu neki, vedd be magad az erdőségbe és az első tisztáson szakíts pilletárnicsot, menten előcsalod vele a tájék legcsábosabb sutáját. Vedd a virágot, legyints vele hármat az orrára, mindjárt szavát veheted a jámbor vadnak, mikor s miért örvendeztet meg bennetek Róza asszonnyal Miskolc széles publikuma – szólal Jozsó, a Lévay.
– Mégha e kellemekben bővelkedő csízi gyógyüdülő rejtekén múlatjuk is magunk – így Móric –, itt is, most is azt mondom, hagyj fel az efféle vajákoskodásokkal.

Fürdői légyott három barát közt

Csíz langyosában, hol gőz lebeg, s Feketehegy medencéjéből
napfényt kortyol a nyár — ott ülnek ők,
három régi barát: a pap, a próza, a dal.
Tompa törölközik, párája szent, szalvétája vers,
s úgy koccint poharat, mintha még a vadvirágok is
értenék, miért díszpolgár Jókai, Lévay, e két nagy barát.

Papír, vászon, deszka

 
Spanyolnátha XXIII. évfolyam. 111. szám. 2026/1

Egy elegáns bozótharcos

Gyarmati Béla (1935-2025) emlékére

Újsághír: „Kilencvenéves korában elhunyt Gyarmati Béla, a sokoldalú, klasszikus műveltségű újságíró, író, színigazgató, aki egész életét és munkásságát a kultúra szolgálatába állította.” Aztán kissé száraz (bár tényszerű) életrajz-szöveg, „természetesen” online, papíron csak maga a szinte mínuszos hír. Pedig 66 éve érkezett meg a miskolci helyi sajtóba.

Spanyolnátha XXIII. évfolyam. 111. szám. 2026/1

Eltűnnek a világ dolgai

Erdély Miklós Tarts önmagadtól. című kötetéről

Erdély Miklós: Tarts önmagadtól.
Válogatta és szerkesztette Berka Attila. Corvina Kiadó, Budapest, 2025

Kezembe veszem a Berka Attila szerkesztésében megjelent Erdély Miklós-kötetet, és találomra felütöm. Ezeken a sorokon akad meg először a szemem:

• A műalkotás úgy beszél a világ dolgairól, hogy a világ dolgai eltűnnek.
• A műalkotás úgy beszél a világ dolgairól, hogy a világ dolgairól való beszéd eltűnik.

Mese, meseterápia Csukás és Lázár nyomdokán 

Mit tud a mese? A mese? Mindent. A mesékben minden benne van: élet és halál, vereség és győzelem, szerelem, túlvilág, csodák, csodatévő lények.
És mit tud a meseterápia? A meseterápia egyre népszerűbb módszer a lélektani és emocionális problémák kezelésében, különösen gyermekek esetében. A mesék birodalmában a gyermek könnyebben azonosul a szereplőkkel, és ezáltal kifejezheti és feldolgozhatja saját élményeit, érzelmeit. A mesék számtalan olyan helyzetet tartalmaznak, amelyek a gyermekek számára ismerősek lehetnek. Ilyenek például az elhagyatottság, a félelem vagy a konfliktusok a családban.

Spanyolnátha XXIII. évfolyam. 111. szám. 2026/1

Egy alkotói „lázhullám” varázslatos képi világa

Fodor Miklós Garabonciás-katalizátor c. kötetéről

Fodor Miklós: Garabonciás-katalizátor – dinka versek, szövegek és dalok
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2023

Fodor Miklós több mint kétszáz verset tartalmazó kötete, a Cédrus Művészeti Alapítvány gondozásában megjelent Garabonciás-katalizátor (alcímében dinka versek, szövegek és dalok) csak megerősíti bennünk azt az igazságot, hogy a költészet mindennél nagyobb esélyt nyújt arra, hogy a lényeget megérinthesse.
Már a cím is sejteti, hogy a szerző garabonciásként, vagyis költészetével vihart kavaró személyként jelenik meg, aki meggyorsítani kívánja a folyamatokat, változásokat szeretne, cselekvésre akarja sarkallni embertársait a kimondott szó erejével, világköpenyben / sürögve, sürgetőn, majd a leírt szó maradandóságának biztos tudatában vállalja a következményeket, s így zárja kötetnyitó versét: Angyal talpára saruvá / bűvölő szóm, / ne Őt, / engem nyűjön / kőhöz lapító idő.

Spanyolnátha XXIII. évfolyam. 111. szám. 2026/1

A Földtől elszakadó, kozmikus távlatú képzelet szőttese…

Györgyi Csaba Holdak a folyó felett c. kötetéről

Györgyi Csaba Holdak a folyó felett
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024

Mintha létezne fölöttünk egy futurisztikus-fantasztikus, tág időhorizontú, végtelen terű, a képzelet és a gondolkodás által megközelíthető pókháló-szőnyeg. Mintha ebbe a sejtelmes, ötletdús, négydimenziós kozmikus szövetbe a kreativitást megtermékenyítő művészet révén be lehetne hatolni, onnan foszlányokat ki lehetne ragadni, és le lehetne hozni a földi világba.

Spanyolnátha XXIII. évfolyam. 111. szám. 2026/1

Apokrif

Szolláth Mihály Tűznehéz c. kötetéről

„mikor a gyermek gyermek volt
nem tudta, hogy ő gyermek.
mindennek lelke volt még,
s egy volt minden lélek.”
(Peter Handke: Mikor a gyermek gyermek volt)

„sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –
talán most senki sincs.”
(Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat)

„Mivel már értelmed fölött azonban
kövült mocsoknak látom ülni jármát
és vakít a fény minden mondatomban:
szeretném, ha nem mint irást csodálnád,
hanem szivedben hordanád a szómat,
mint a zarándok fon botjára pálmát.”
(Dante Alighieri: Isteni színjáték)

Üdvözlünk itthon

Szépírás

Összetartozás napja; Rejtelmek III.; Mindig lesz holnap; Tömegtelenek lázadása; Váltókor

A mocsári ciprusok közé vágyom
és a holtág csendjébe, amíg elrendezik
az összekavarodott jugákat az elszabadult
indulatok és a le nem csapolt hexameterek.
Hogy sikerült-e, a megszólíthatókból tudod
meg. Hogy hány énből lesz meditatív te,
ha hagyod magad. Ha fölülírod a mintát,
ha nincs benned védvonal. Ha tőlem elcsatolt
területeiden is tudják még a sejtjeid, kid vagyok

Holnap mindig lesz, csak a mából esünk ki
néha, ahogy kanos kutyák tűnnek el napokra
és nincs az a kerítés, mi bent tartaná őket
a jelenben, megyünk a fejünk, a vágyaink után,
bozóton, dagonyán át, begyűjtjük a legszebb
bogáncsokat, eltérítjük a pofonokat és beleállunk
az ébredő erőbe. Bennünk a füves emberek kicsike
gőgje. Körülöttünk.

Halmosi Sándor (1971) költő, műfordító, az Európai Tudományos, Művészeti és Irodalmi Akadémia (EASAL, Párizs) rendes tagja, a 2023-ban alapított Poets of the Planet nemzetközi költészeti hálózat társalapítója és a 2025-2026-os Jack Hirschman-díj Nemzetközi Kezdeményező Bizottságának tagja. Számos nyelvre fordították. Eddig 16 magyar nyelvű kötete jelent meg, a legutóbbiak: Őnekik Szulamit (2025), Trója-6 (2025), Belülről horzsol (2025), mindhárom a L’Harmattan Kiadó gondozásában. ...

Mi vár még ránk; Ezer rossz versen át; Nem neked való

ez egy izgalmas
lenyűgözően fejlődő része a városnak
új apartmanok a történelmi negyed mellett
amézing vjú és fúziós élmények
üdvözlünk itthon
látom
szépen domborodik a melled
irány a mol torony
vagy bármelyik acélpalota
ahol egész nap megy a légkondi

Magyar vagyok-e mikor magyarul írok

Ahány nyelv annyi ember, meg hasonló közhelyekkel traktálta Szilárdot az anyja, csak azért, hogy jobban odafigyeljen a német órán kisdiákként. Mit sem tudtak arról a ’70-es években, hogy ez tényleg igaz és különböző személyiségekkel kell majd Szilárdnak megküzdenie külhoniként.

Csillagok

Vége lesz.

Felmászok a háztetőre, a két kémény között fogok táncolni, a fiam majd rimánkodik, hogy jöjjek le onnan azonnal, elvétek egy lépést, levetem magam a tetőről, ott előtte a nyakamat töröm, isten bizony, azt fogja hinni, véletlenül melléléptem, fogalma sem lesz róla, hogy szántszándékkal szörnyethaltam.

nem látta a loncot

a gyónó asszony ma reggel nem
látta a loncot a kapunál
sem az elsőnél sem pedig a
hátsó kapunál vagy ha látta
is hát könnyen azt hihette hogy
valami másfajta virágot
pillantott meg a hátsó kapu
közelében vagy épp távolabb
az első kapu közelében

Dal a flegma pultos lányról

Áll a lány a pénztár mögött
Ha kérdezel, rajtad röhög
magában

Enni jöttél thai kajákat
Kérdés ne csússzon ki szájad
sarkában

Tudd előre, mi van, mi nincs,
narancslét, se kést, se chilit
ne kérjél

De ha mégis, rád vicsorít
Laza közönnyel küld el itt
másfelé

Főzni nem tud, s nem is fog ma
Kérdésedért feléd száll a
fa tál is

Énfeleződés

Figyelmeztetés: Feleződni csak pontosan, szépen…

54 év [most, hajnalban]
Most itt ülök, nyakig a múlt gyógyiszapjában;
orvosol, vagy csak kisimít radioaktív,
hajnalban indult énfeleződésem…
Iparkodj bedugaszolni
az örvénylő lefolyót!

27 év [reggelekre]
Egységem félidőz, és fényes reggelekre lobban.
Felidézek ezt-azt, mikor pályakezdő diadallal
érdemes volt felébredni magamra,
és súlyos másnaposan verseket hányni a budiba,
mielőtt munkába mentem…
Tékozlom erősen a magamnak jósolt krisztusi kort…

A fényképek magánélete; Vasárnap délután;

Legszebb hallgatásaim

álmodnom kellene párnámba fúrni fejem gyógyító mélységbe
engedni testemet órák óta rendezgetek régi fényképeket
pihenned kellene súgtad álmosan míg tovább növekedett
bennem a távolság az Atlanti-óceántól az Elba torkolatáig
rengeteget utazott Apai Nagyapám több száz
levelet írt Nagyanyámnak vajon mit csinált évekig
Nyugat-Európában miféle titok hajtotta űzte várostól városig
halála is rejtély munkaszolgálatra vitték Újpest határában

Magyar anziksz; Huszonnyolcas; A hagyaték

néha furcsa hangulatban
újra várok rád
te voltál, ó, igen, te voltál
ha behunyom, lecsukom szemeimet
nem érdekel, amit mondsz
köszönöm, hogy kedves voltál
másodszor is kopasz lettem
az Aranyökörben
kevés a szó
nehéz az út
a régi emlék újra vár
ilyen ám a kelepce
nem akarok élni úgy, ahogyan élek
még nem tudom, mi lesz velem
csak egy padra feküdhettem
el ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így
nem vihetlek el most sehova sem
Miszter Alkohol

Mandarindzsem; Kiglancolt cipellők

Kovács Balázs Narancslekvár c. kötetéhez

Az ifjúság vándormadara tovaszállt,
etettem, itattam, óvtam, vigasztaltam,
éneke otthon tartott, kalitkává vált,
nem fért el benne, kihízta akaratlan.

Nincs a sárfészek, se az eresz, se a nád,
almazöld illat keresi a fa helyét,
most már csak dacos gyilkosként vadászom rád,
legyen a combodból egy mennyei ebéd.

Álomajtó Weöres Sándorra

Álomajtó nyílt az égbe,
lecsúszott a létra vége.
Kitárult egy felhőajtó,
vágyunk elé hidat hajtó.

Álmoskönyvünk félig tele,
kopottas már a fedele,
mennyi mondat fér még bele?

Ne menj tovább, szaladj ide,
vágyaidból írhatsz bele!
Legyen hozzá bátorságod,
és a létrád megtalálod.

Sors-üveg, avagy mi mindent nem tehetek meg

Apa, 1990-ben, ezt már nagyon öregen írta, kezdődő Alzheimer-kórral küszködött, aminek olykor tudatában is volt. Nyolcvannyolc évesen még lelkesedett a technika újdonságaiért. Szerzett valahogy egy Sony tévét, ami akkor nagy szó volt még Németországban is, és valahogy megkaparintotta az Otthon irodájáról az egyik német karakterkészletű, Aachenben gyártott villanyírógépet. Azt mondta, azzal gyorsabban tud írni – és valóban: elképesztő sebességgel írt, mint a géppuskaropogás.

Darth Vadert megszakítja…; meteor a remeték fölött

már megbocsásson, uram, de teljesen
elállja a fényt előlem, ebben a fekete
maskarában. mintha az összes napsugarat
magába szippantotta volna és egyenesen
a szívébe gyűjtené. alapelvem, hogy a meleget
a napból nyerem ki. szinte már növény vagyok,
törzsem lágyszárrá módosult, felvilágosult remete
a sötétség középkorában.
a láthatatlanság határán egy feltűnő paca.
az idő kíméletlen lassúságát figyelem,
rájöttem, hogy ez nem más, mint csönd
darabokra szakítva.