A kúriák sárga vakolatát égeti a délutáni nap, mintha csak azok izzanának. Csipkefüggönyök mögött lebbenő árnyékok. A sétányon napernyők, szalmakalapok alá rejtett mosolyok. Fűzfák tükörképe a kerti tóban, a fürdői zenekar csillogó rézfúvósai.

Melyikük legyen, Uraim: Kamilla, Margit, Mária, vagy Ilona, ma este mindegyikük szívesen vendégül lát három ilyen pennahajdert, mint, amilyenek mi vagyunk, mondja Jókai két slukk között, és nem csak a jódban fürdőzhet aznap, hanem Tompa és Lévay nevetésében is.

A Gölnic völgye iszonyú vesetál,
boncasztalon hagyott orvosi edény.
Hűs zománcára alvadt ködökben áll
vészjóslóan a szikeélű Merény.

Fölötte beomlott tárnák, hámorok
alszanak, álmuk rozsdamentes acél.
Minden megáll. Az erdő sem háborog.
A Feketehegyen fürdőt vesz a szél.

Az év- és napszak örökőszi alkony.
Nyálkás víz ül a kerítésfogakon.
Apácarácsát ledobja a balkon
és a cserjék lepte zenepavilon.

Még ma is apáról fiúra, és szájról szájra jár az a legenda, melyet a fürdőmesterek kezdtek terjeszteni Jókai Mórról, Lévay Józsefről és Tompa Mihályról, mikor azok 1860. július 15-én Csízfürdőn találkoztak. Nem véletlen találkozás volt ez, hanem gondos, és hosszas tervezés előzte meg. Csízfürdő messzeföldön híres bróm, lítium és jód tartalmú gyógyvizéről. Az elemeknek ez a ritka kombinációja az enyhén sótartalmú forrásban a maga nemében egész Európában egyedülálló.

Lévay, Jókai és Tompa a Feketehegy-fürdőben kúrálták magukat 1859 szeptemberében.
Az alábbi feljegyzés egy ismeretlen fürdővendég tollából született.

Hárman ülnek az asztalnál,
sétabotjuk alatt sercen a kő.
Kalapjukban az örökkévalóság moraja.
Üveges csontjaikat fájlalják,
a zsigerekben rügyező vadrózsát.

Lévay, Jókai, Tompa – susogják a fenyvesek.
Mozdul a Vasárnapi Ujság
címlapján a táncosnő.

Lévay, Jókai, Tompa – köpi a kút.
Benne egykori és jövőbeli kacagások.

Atyám fiai, drága barátaim, nemzetünk szolgái, dicső és dicsőített uraim! A mai napon azért gyűltünk össze, miután testünkből kiáztattuk a múlt összes nyavalyáját, keserves múltunk minden fájdalmát. Egyszóval azért gyűltünk mi itt össze, hogy megünnepeljük jövőbe vetett hitünket. A jövőben átadandó, de már a mai napon kihirdetésre kerülő díszpolgári címeteket, amelyet Miskolc városatyái ajándékoznak nektek, mintegy főhajtásként, nagyságotok és életművetek előtt.

megint itt kötöttünk ki
dacára az epe kékkévált
kereszteződésének csábító szirén
szavának tetteinek lomtestünk
düledező alakisága megpihen
gyerünk ha már katonás rendben
sorakoztunk gyógyulni sátorfa
nyaraló kötelező térdeplés kénköves
meleg vesetájon ez már szív
lapot küldjetek nyomdai bizonyíték
az ünnepre a ránkszakadt félszázad
csipkefaragott fejfáira kalapom emelem
a kissé megvetően lődörgő papucsomra tévedt
csíz felé

Kedves Díszpolgárim!
Szólt Mihály legott,
kellően meghatott.
Itt az ünneplés ideje, színhelye.
Köszöntlek benneteket ízibe.
Pihenhet a literatúra,
hív minket egy fürdőtúra,
csízi, feketehegyi lubicka,
ez a jókedv úri titka.
Ürítem poharam Rátok,
egymással is jóbarátok!
Legyen e víkend áldott.
Mihály meghívta barátait kártyázni,
hiszen arra mindig van ok,
azt hitte, nyerni fog,
végül kért egy-egy sakkpartit is,
a kis hamis.
A formabontó ötlet mindenki tetszését
elnyerte.
A beszámoló e versengésről nem fér
versembe.

„A becsületbeli ügyeknek lovagias elintézése kezd már lábrakapni a monoklikat nélkülöző parasztfiuk között is. Legutóbb a nyugalmáról is híres Feketehegy-fürdőn vívott két legény a becsület szabályainak megfelelően. A véres parasztpárbajnak egy 19 éves, Bartha János nevű legény lett áldozata, aki régen halálos gyűlöletben élt egykori jó cimborájával Almássy Károllyal. A gyűlölködés oka az volt, hogy mind a ketten fülig szerelmesek voltak egy csízi szép leányba.