Itt állok a milliárdokkal,
Uram, én is zörgetek.
Vacogunk a világ telében,
mi színes szajkók, szürke verebek.
Uram, nekünk nem mondta senki,
hogy merre menjünk, melyik út helyes.
Ha mondtad, hát süketek vagyunk a szóra,
– véres körmök, szálkás tenyerek.
Kérünk naponta, néha túl sokat,
néha keveset,
nem szeretjük a járt utakat,
sem a rögöt, töviseket.
Idegenbe vágyunk,
félredobjuk a keresztet,
míg Krisztus csöndje el nem ér.

Lásd, minket félrevezettek.