méretek
a vonalzót
a farzsebedben
hordod és csak
ahhoz veszed elő
hogy megvakard
a fejed és
kiszámítsd vele
a kettőnk közötti
távolságot
arcod csakis
akkor elégedett
ha milliméterre
pontosan a két
végén állunk
madáretető
kitárod a tenyered
ízes magvak a jussom
én azt figyelem
ujjaid rabjává válok-e
aprókat ugrom
hüvelykujjaddal néha
végigsimítasz meleg
reszkető testemen
magadnak akarsz
magamnak nem
hagysz semmit belőlem
szíveink
1.
szívem lucskos szerv
előtted kiterítve –
lávát köp.
szájam tátongó üresség –
mögötted
kimerevítve.
füled tömött alagút.
2.
a szél áthúz
repedt szívünk
kanyonja felett
az éj mellkasunkban
denevérszárnyát reszketi
a levegő nyálkás sikolyt lehel
