Magyar vagyok-e mikor magyarul írok

Ahány nyelv annyi ember1, meg hasonló közhelyekkel traktálta Szilárdot az anyja, csak azért, hogy jobban odafigyeljen a német órán kisdiákként. Mit sem tudtak arról a ’70-es években, hogy ez tényleg igaz és különböző személyiségekkel kell majd Szilárdnak megküzdenie külhoniként. Mondjuk a német nyelv pont nem is érdekelte, valahogy állandóan taszította Kati néni ismételjük együtt der-die-das2 metódusa, de ne ítéljük el őket ezért, egyikük sem találkozott nem-magyarral azelőtt. Azt tudták, hogy van a hohdojcs3 meg hogy az ajtó valamiért nőnemű. De hogy ennek később értelme is lesz, csak tanuld meg és felelj jól mikor rád kerül a sor, ismételgette az anyja, májner májnung nah4, dász iszt DÍ Tűr. Zérgút!
Senki sem tudta miért, de ez így volt rendjén. Wer fremde Sprachen nicht kennt, weiß nichts von seiner eigenen5. Ahogy azt sem értették ezek a külföldit sosem látott emberek, hogy miért van rendben magyarul, hogy senki sem, holott más nyelvek elkerülik ezt a fajta sorozatos negatívkodást. Fogadd el, jóvanazúgy. Jól fog az úgy hangzani, megérzésből bökj rá az egyik névelőre, aztán ha nem az majd kijavítanak Berlinben. Mindenki azt fogja figyelni, hogy helyesen használod-e a nyelvtant6. És mikor sikerül, akkor ötöst kapsz, máskülönben megbuksz!

Ezek egy cseppet sem érdekelték Szilárdot, ő csak meg akart felelni a házinénijének, akitől bérelte a lakást. Pár hónapja kapott sztrókot, de már otthon lábadozott, az egyik lánya megkérte Szilárdot, hogy néha nézzen a beteg anyjára, meg hogy ne engedje neki, hogy rágyújtson. She can’t drink coffee anymore, they said.7 Alright, I’ll try my best. Nem is akart hazudni, Sana néni sokat jelentett számára. Furcsán hivalkodónak találta, hogy mindig próbálkoztak a faluban lakó helyiek nevének helyes kiejtésével, de sosem sikerült eltalálniuk. Szilárd nem szerette, ha becézik, azt meg kifejezetten megalázónak találta, amikor a helyiek valami made-up néven illették, querida8. Persze eleinte nem értette, hogy azok csak kedveskémnek hívják és alázattal fordulnak hozzá, a magyar virtus nem engedte, hogy emberek kedvesen is fordulhatnak felé, mert ilyennel előtte nem találkozott. Utánanézett, hogy az echte magyar nevét, legalábbis azt hitte a Szilárd az az, valójában a Konstantin magyarosított változatának tekinthetjük. Egyik esti wikipedia-böngészése során rátalált az Infanta Constança do Portugal9 szócikkre, az meg tévesen első Sancho király oldalára mutatott angolul, tetszett neki, hogy királyi névre talált, onnantól Sanchonak próbálta neveztetni magát, de igazából már túl késő volt és az utca csak próbálkozott a Szilárddal, leginkább tévesen és nem engedve Sancho akaratának. Demokráciában élünk, não há nada, nada mesmo nada?10 Abban a kis faluban a demokrácia azt jelentette, hogy nincs többé titkosrendőrség, és hogy a papo secot majd Pedro rakja a kilincsre reggelente11.

A helyiek leginkább előzékenyek voltak egymással, dzsentlmenek még a függöny mögül is, különösen az idősekkel. Mindenki tudta, hogy van egy magyar az utcában, de hogy mi az, hogy magyar12, azt már nem tudták. Néha hallották, hogy Sancho egy számukra ismeretlen nyelven beszél a telefonján és hogy olyankor máshogy hangzik, valahogy nem olyan kedvesnek, mint mikor megkérdezi tőlük, hogy kérnek-e egy kávét. De ők inkább a demokráciájukkal voltak elfoglalva meg hogy a halas kocsi dudáljon az utcában kora délután.
Mikor Szilárd gyakorolta a magyart, leginkább a szerkesztőjével volt elfoglalva. Voltaképpen egy idősebb férfivel beszélt gyakran, aki ígérgette neki, hogy ha végre elfogadhatót ír, akkor kiadják a szerzeményeit önálló kötetként is. De azok túlságosan törték a magyart, tele voltak mindenféle más nyelvek töredékeivel, érthetetlen és követhetetlen lett általuk a story, a nyelvtanról nem is szólva. Sancho sokszor kereste a megfelelő szavakat, hogy kifejezze, amit gondol, de ezek néha outras linguas törtek rá, hogy mire végre megtalálta a Parker tollát és megfelelő papírt hozzá, addigra ezek már másik nyelven rögzültek a fejében és utána úgy száradtak meg, mint szivárvány az égen. Until the rainbow burns the stars out in the sky.13 Maszatosak lettek, a magas pára nem kedvezett a papírnak, könyvtárában sorra sárgultak a lapok.

Szilárd napjai unalmasan teltek. A völgyben nem volt sok külföldi a téli időszakban, we live off of tourism and they’re not coming when it’s cold14. Persze ez a fajta hideg inkább csak tíz fok körüli esős-szeles-párás-napjábanissokszorváltozó időt jelentett, a demokráciájukkal bajlódó portugálok nem láttak még havat. Sancho megtanulta, hogy bizonyos szavakat bár tud portugálul, számára azok mást jelentenek, mint a helyieknek, akik nem találkoztak még azzal csak az esti hírekben meg külföldiektől érkezett képeslapokon. Mikor kaptak egy ilyet, általában Sanchot kérdezték meg, hogy mit ábrázol az a kép, a gőzmozdony15 rég ismeretlen volt számukra. Szerették Sancho meséit hallgatni a misturájuk mellett. Sancho pedig sorra mesélte nekik azokat a hagyományokat, amikre még a nagyapja tanította gyerekkorában. Soknak nem volt köze a valódi magyar hagyományokhoz, inkább a háborúban töltött keserves évek meg a Don-kanyar hozták a gerincét legtöbb történetének16. Ezekre amennyire még emlékezett Sancho, meg a portugál nyelvvel bajlódva, gyér szóhasználattal, inkább csak hogy szórakoztassa a helyieket próbálkozott elmagyarázni, hogy is működik egy mozdony.

Szilárd, kértelek, hogy add le idejében azt a pár flekket, hogy zárásig még át tudjuk nézni! Sajnálom, az elmúlt pár hét túl busy volt. Ne haragudj, de így nem tudunk haladni, le volt foglalva az a rész a következő számban számodra és te megint basztál leadni időben az anyagot, mit csináljak veled? É verdade.17 Tudod, hogy az írás nem így működik, meg arról sem tehetek, hogy nem tudtok németül, angolul, latinul meg portugálul és mindent le kell fordítani a feltételezett olvasóitoknak! De így a fizetés sem fog működni. Mert szerinted rá vagyok szorulva a szebb napot is látott forintotokra? Euróban meg nem akartok fizetni, hogy értéke is legyen annak, amit utaltok. Magyar lap vagyunk, te pedig magyarul írsz, a jó isten áldjon meg, nem érdekel engem, hogy hol töltöd a napjaidat, de ha elvállalsz valamit, azt tessék már szíves lenni leadni, a fordításaid is fontosak az olvasóknak, miért kell állandóan könyörögnöm? Nem vagy az apám, hogy így beszélj velem, mkay? Most amúgy sem érek rá ilyenekre, jönnek hozzám. Ki? Megint az az öreg szomszéd, hogy megkávéztasd és ne érts egy szót se abból, amit ugat? Na és ha Guilherme bácsi18 jön át megint? Hagyjad már ezeket a semmirekellő portugálokat, csak lopják a napodat meg ezáltal az enyémeket is! Szia, majd hívlak később. Ekkor kopogtak. És Sancho végighallgatta az újabb szavakat, amiknek csak töredékét értette, valakinek a bikája kirúgta az ól ajtaját és most újra kell gyalulniuk a fát, vagy valami ilyesmi. Meg a gesztenyét is viszik pörkölni vagy micsoda, São Martinho már következő hétvége! Lesz vörösbor is a parókián, majd át kell mennem, beszélgetnem, meg szocializálódni. Sokkal inkább, mint ezeknek a szemét magyaroknak leadni az anyagot, úgyis szar a fizetség. Meg úgy minden vacak, lenne már vége ezeknek a hívásoknak. Nem is kéne legközelebb felvenni, ha hív ez az istenverte. De hogy miért csak magyarul káromkodok, baszná meg, kihozza belőlem a parasztot, devias lavar essa boca com sabāo, cabrão19.

Az első néhány külföldön töltött éve során Sancho megtanulta, hogy ha külföldiként akar érvényesülni, akkor az ottani rendszerben kell gondolkodnia, már nem forintot használ, hanem az értéket őrző jurót, nincs tejföl, nincs töltött káposzta, de még kalocsai paprika sem, a honvágyat pedig csak a tehetősebbek engedhetik meg maguknak, akik tudják azt kezelni egy repjegy megvételével. Neki a hon már nem jelentett többet, mint a nevének alkalmasinti használata hivatalos dokumentumokon, vagy mikor megjelent valami egy folyóiratban. Ha felvette a telefont és látta, hogy milyen nemzetiségű hívja, aszerint mutatkozott be és használta a különböző neveit, máskülönben csak egy Sim? jött a szájára. Sikeresnek gondolta beilleszkedését azáltal, hogy utánozta a helyiek szokásait, kiejtésüket és magába szívta hagyományaikat a helyi dohány keserű, mégis telt ízével. Néha lement az általános iskola tornatermébe, mikor a februári leves fesztivált tartották, odabiccentett a szomszédoknak, visszarúgta a focilabdát a gyerekeknek, queres um cafe kérdésével invitálta be a szomszédokat, mindig volt otthon kenyere, kevés sajt meg egy kis kolbász, ezzel beilleszkedettnek tartotta magát. Posso falar em português, um pouco, ismételgette sokat, bár ennél többet is tudott már. Évekkel később sem értette, hogy miért örülnek ezen mondatának a helyiek, essas palavras que disseste ficam comigo20, miért becsülik meg az integrációra tett kísérleteit, holott pont ez volt a kulturális különbség közötte és a valódi Sanchok között. Ők nem akarták megérteni ezt, csak örültek neki hogy a külföldi nem külföldiként viselkedik velük, nem akarja megvenni a házukat, mondhatnánk közhelyesen, él, mint hal a vízben, holott a magyar csak a süllőkről meg harcsákról tudja hogy hal, na meg ott van a ponty!, hétköznapiként viselkedik velük és ez megfelelt annak az elképzelésüknek, hogy Sancho egy nap majd rendesen fogja használni a portugált és talán eljut arra a pontra is, hogy a halas kocsiról vásárolt fagyasztott mistura do marisco-ban meg tudja különböztetni a rákot a kagylótól. Esta experiência que tiveste é muito valiosa.21 Ők meg kivárják azt a napot, Salazar is leesett a székről, aztán kaptak demokráciát. Sancho nekik egy másik demokráciát jelentett, egy olyat, amiben a külföldi beilleszkedik és portugállá válik, mert hát portugálok élnek Portugáliában.

Újra csörgött a telefon. Faz de morto! Megint lógok nekik valami szarral. Lefőtt a kávé, csak nincs senki, akivel megihatnám. Egyedül vagyok, még a tehenész csóka sincs a szomszéd földön, hogy áthívjam. Miért nem tud üzenetet hagyni vagy emailt írni, foda-se! Arra legalább emlékeznék, hogy válaszoljak, így viszont csak hívogat. Tudja, hogy úgysem veszem fel, mert mittudomén, kint vagyok a kertben épp. Vagy kávézok. Vagy a mistura branca már beütött, amúgysem érteném, mit karattyol valami határidőről meg visszapattant utalásról. Fica calmo! Te, ennek az angolai kávébabnak milyen keserű az íze! Zamata van, magyarul így mondják, querida. Zamata, bazdmeg. Majd bele is írom ezt a szót a következő szövegbe, zamat. Inni fogom a kávét és felkiáltok, ennek milyen jó a zamat! Nem, inkább mégse.

Jegyzetek

1 Bár ezt csak később fűzöm hozzá, valahol anyámnak igaza volt. A többnyelvűségben találtam meg önmagam, aki, ha más nyelven fejezi igazát, attól különös módon, igazibbnak tűnik a hazugság, káosznak a nyelvi kohézió, tejfölnek a tejszín.
2 Kati néni meg azok a gyerekkori élmények. Néhányukra jó visszagondolni, mások inkább taszítanak önmagamtól. Párbeszédet kezdeményezni tudatom másik nyelvével, Goethét juttatja eszembe. Nem mintha ezt nem öncélúan említeném, majd a szerkesztőnek legyen dolga.
3 Más nyelvek kevéssé kérkednek ezzel, hogy Herr Klaus az esti hírekben úgy szóljon a néphez, hogy azt mindenki érteni véljék. Portugáloknál inkább feliratoznak és így mindenki önmaga maradhat, attól függetlenül, hogy helyes-e a kiejtése, nyelvtana, központozása, egybe- vagy különírása, szótagolása, kis- és nagybetű-választása, céltalan felsorolásai, vagy ezek egyetemes hiányával küszködve próbál kisprózát alkotni.
4 Visszagondolva arra mennyire rosszul is ment a német, nem csodálkozom, hogy csak a kiejtés és annak leirata maradt meg. Goethe biztos utál. Nagyon!
5 Most komolyan, bazd meg Johann. Amikor pontosan kell idéznelek, pláne az okoskodásodat a nyelvekről, akkor bezzeg megy a német, helyesen is, meg értem is. Továbbra is utállak. Mert persze én, aki tudok több nyelvet is, gondolhatnád te?, kontraproduktíve, hogy tudnék kábé mindent a sajátomról is? Tiszta Wahnsinn!
6 Mielőtt továbbmegyek, még egy dolog. Kommunikáció, kisapám! A külföldit nem érdekli, hogy eltalálod-e a névelőt vagy megfelelő-e a szórend. El tudod makogni, amit akarsz vagy nem. És ekkor áll össze a fejemben, hogy nem is a németről akarok beszélni.
7 Drága Sana néni! Azóta tudom, hogy megint cigizik meg talán alkalmanként egy-egy kávét is megiszik, de csak akkor, ha a lányáék nem látják. Pár hónapja voltam nála, minden rendben volt, a Benfica továbbra is a központi téma meg hogy láttam-e a karácsonyi fényeket bent a városban.
8 Amikor a fővárosban élő helyi barátaimnak egyszer elejtettem ezt a szót, nagyra nyílt a szemük. Amolyan régies, de leginkább párkapcsolatban élők közötti megszólításként ismerték és fura volt egy magyar szájából hallani, pláne vidéki akcentussal, felirat nélkül.
9 Úgy néz ki, ezt azóta javították. https://pt.wikipedia.org/wiki/Sancho_I_de_Portugal Első Sancho továbbra is a kedvenc királyom, önmaga költőként és az irodalom támogatójaként sokat hozzátett az akkoriban még csak ébredező Portugál Királyság értékeihez. Az, hogy azóta a portugálok mit csináltak a nyelvével, már egy másik dolog.
10 A teljes nihil kifejeződése néhány szóval. A portugál nyelv csodája, annyi tagadást tesz bele, amennyit csak engednek a lehetőségei és mégis kifejezem vele, hogy még a nihilt is elutasítom. Mert ha nincs nihil sem, akkor mi marad? Az abszolút semmi. Ebbe az irányba haladok, vagdosok a szövegekből, a szerkesztő meg kiakad a rossz szórenden, a magyartalanságon, a feltételezett angoltalanságon, némettelenségen, latintalanságon, portugáltalanságon, holott a káosz az, amivel ő is csak küzd. Nem érti. Én sem értem.
11 Sana nénin túl azokból az évekből még Pedro van meg az emlékeimben. Ha esett, ha zúgott a vulkán oldaláról lefele a csontig hatoló szél, ha ropogott a cserép a tetőn vagy épp már a teheneket is behajtották a sárlavinától félve, ő minden reggel jött és otthagyta az ajtón a zacskóban a még meleg zsemlét. Mikor a templom egyik délután nyolcvanhárom alkalommal harangozott, tudtuk, hogy mindegyikkel Pedro zsemléiért szól.
12 Néha én magam sem tudom mi az, hogy magyar. A tejföl, a töltött káposzta vagy a kalocsai paprika hiánya teszi-e, vagy az, hogy identitásom már jórészt külföldi, nem tudom. Azt sem, hogy magyar vagyok-e, mikor magyarul írok. A szerkesztő pedig újra felhívja a figyelmemet, hogy nagy betűvel illene kezdeni a címet, meg hogy ez akkor most kérdés, akkor tegyek már kérdőjelet a végére, döntsem el végre, hogy egybe- vagy különírok szavakat és ahhoz akkor legalább szövegen belül tartsam magam, a felsorolásaim ne legyenek ennyire egyértelműen céltalanok, művészkedni nem az irodalomban kell, vegyem már tudomásul, legyek szíves. Mert ő ért hozzá, én meg csak szerző vagyok.
13 Gyakran teszem fel Stevie Wonder lemezeit, segítenek visszatérnem egy ősibb világba. Ott még nem volt Kati néni, hogy okoskodjon a névelőkről, nem létezett még szerkesztői döntés, első Sancho sem nagyon próbálkozott a mórok ellen, de még csak az Urált se szeltük át. Talán még a dinoszauruszok sem sakkoztak egymással.
14 A portugál hideg máshogy értendő és ezt a magyar talán nem is nagyon tudja felfogni. A fűtés egy nem létező fogalom, veszel fel egy második pulóvert és jól vagy. Kinyitod az ablakot meg az ajtót, hogy a szél legalább a magas párát kihúzza a házból és közben felveszel egy sapkát. Mindezt bent a lakásban, míg várod a szerkesztő újabb jegyzeteit arról, hogy túlszerteágazó és követhetetlen a szöveged.
15 Utoljára a hetvenes évek elején volt nyoma itt a vasútnak, az akkori három gőzmozdonyból azóta egy már az enyészeté lett, a másik kettőt különleges engedélyek birtokában meg lehet tekinteni, de senki sem hisz benne, hogy valaha is lesz itt olyan beruházás, aminél majd hasznát is vehetnénk.
16 Mert mi is egy hagyomány? Ha akarom a húsvéti nyuszi pont annyira lehet hagyományos, mint az öreg Pedro reggeli zsemléje. Jó visszaemlékezni rá, beszélni róla, újraélni, ettől válik hagyománnyá. Ezekről meséltem a helyieknek a kávéjuk meg kevertjük mellett, mint magyar hagyományok, hogy cipőben mi nem megyünk be más házába, karácsonykor szaloncukrot aggatunk a fára, amit csak szenteste állítunk, lelopkodjuk róla és óvatosan visszacsavarjuk a csomagolást, hogy nagyapa majd szitkozódhasson mikor egy üresből próbálja kicsenni a belevalót. Lehet ezek már nem is hagyományos dolgok odahaza, nekem mégis a gyerekkor Kati nénimentességét, egynyelvűségét és egyszerűségét jelentik.
17 Petőfi lehet ismerte a portugálokat? Pató Pál úr itt minden sarkon megtalálható, Senhor Paulonak hívjuk. Az meg, hogy ennyire nem érdekel, hogy mit karattyol a szerkesztő, lehet kivesz pár kopetkát a zsebemből, de ettől még teljes marad az életem, tejföl, töltött káposzta és kalocsai paprika mentes, de teljes.
18 Na igen, az öreg Guilherme. Nagy hantás volt a faszi. Egyszer azzal kábított, hogy Angolában volt valami humanitárius küldetésen és hogy a szegény fekete gyerekeknek gyémántért adta a kenyérvéget. Csak azért, mert Angolában van gyémántbányászat meg sok a fekete éhes gyerek, magyar létemre se kötöm össze ezt a kettőt egy ilyen mesébe. Ő viszont olyan beleéléssel tudta eladni az ilyeneket, hogy nem volt szívem megtagadni tőle a kávét.
19 Ha ezt hallaná Sana néni! Biztos egyrészt csettintene, hogy már milyen jól beszélem a nyelvét, másrészt meg olyat lekeverne nekem, hogy hogy képzelem én ezt az ő házában! Tényleg szappannal kéne kimosni a számat!
20 Azok a szavak ténylegesen velem maradnak, magammal viszem őket, több leszek általuk. Többnyelvű leszek általuk.
21 Az öreg Guilherme néha egészen okosakat is tudott mondani, a maga módján megértette velem, hogy a tapasztalat, amit szerzek, mindig értékes. Mert továbbadhatom. Formázhatok rajta, kitalálhatom, hogy egybe vagy külön akarom-e írni, változtathatok a nyelvtanán, központozásán, akár el is téveszthetem a szótagolását, kis- és nagybetű-választását, céltalan felsorolásait, gyermekivé tehetem, ha tizenéveseknek mesélem, misztikussá, ha olyannak, akiről azt gondolom, nem tudja hol van Angola, vagy épp káoszt mutathatok vele, amivel a legtöbb többnyelvű is küzd, bár nekik talál nincs egynyelvű szerkesztőjük, hogy kötözködjön a szórenden.

Idegen szavak, kifejezések és mondatok

Alright, I’ll try my best. (angol, mondat) – Minden rendben, megteszem, ami tőlem telhető.
busy (angol, szó) – foglalt, elfoglalt
cabrão (portugál, szó) – szószerinti fordítása kecske, ugyanakkor tradicionális szitokszóként használt kifejezés, enyhe vulgáris tartalommal
casa portuguesa (portugál, kifejezés) – hagyományos megjelenése a portugál vendégszeretetnek, először Amália Rodrigues fadójában jelent meg kifejezésként 1953-ban
dász iszt DÍ Tűr (német, mondat fonetikus átirata – Das ist die Tür.) – Ez az ajtó.
Devias lavar essa boca com sabāo. (portugál, mondat) – Ki kéne mosni szappannal a szádat.
dzsentlmen (angol, szó fonetikus átirata) – úri ember
É verdade. (portugál, mondat) – Ez az igazság. Gyakorta hangoztatott szólás annak kifejezésére, hogy az illető nem tud mit kezdeni az adott helyzettel, elfogadja és beletörődik annak létezésébe.
Essas palavras que disseste ficam comigo. (portugál, mondat) – Ami szavakat kimondtál, örökké velem maradnak.
Esta experiência que tiveste é muito valiosa. (portugál, mondat) – A tapasztalat mit megéltél, nagy értékkel bír.
Faz de morto! (portugál, mondat) – Tettesd magad halottnak!
fado (portugál, szó) – a 19. századtól népszerű portugál zenei műfaj, jelentése a fatum (latin, szó) – sors szóból ered, a portugál saudade életérzés gitárral kísért megtestesülése
fatum (latin, szó) – sors
Fica calmo! (portugál, mondat) – Maradj nyugton! Nyughass!
Foda-se! (portugál, mondat) – A fenébe. Gyenge vulgáris jellege miatt a vidéki Portugáliában már ez is kifejezetten erős szitkozódásnak számít és kerülendő.
Herr (német, szó) – úr, férfi keresztnevek előtt használatos megszólítás
hohdojcs (német, szó fonetikus átirata – Hochdeutsch) – magas német, köznémet
Infanta Constança do Portugal (portugál, kifejezés) – eredetileg a másodszülöttet hívták így a korai Portugál Királyságban, de gyakran az uralkodó összes gyermekét jelölte ez a tisztség
made-up (angol, kifejezés) – kitalált
májner májnung nah (német, kifejezés fonetikus átirata – Meiner Meinung nach) – véleményem szerint
mistura (portugál, szó) – vegyes, kevert, helyi gyümölcs alapú likőrök és valamilyen erősebb alkohol keveréke, röviditalként fogyasztják
mistura branca (portugál, kifejezés) – fehér kevert, ánizs likőr és rum 1:1 arányban, gyakorta jégkockán fogyasztott rövidital
mistura do marisco (portugál, kifejezés) – tenger gyümölcsei válogatás, mindenféle tengeri herkentyűk egyvelege
mkay (angol, szó fonetikus átirata – okay) – kissé kioktató jellegű okézása, visszakérdezése az elmondottaknak
Não há nada, nada mesmo nada. (portugál, mondat) – Semmi sincs itt, abszolút semmi.
nihil (latin, szó) – semmi, üresség, nulla
outras linguas (portugál, kifejezés) – más/idegen nyelvek
papo seco (portugál, kifejezés) – vizes zsemle, középen vágattal
Posso falar em português, um pouco. (portugál, mondat) – Beszélek portugálul, de csak egy kicsit. Az első mondatok között szokott szerepelni mikor elkezdünk portugálul tanulni, jellemzően a vidéki Portugáliában nagyra értékelik a gesztust és ha beszélnek angolul, könnyűszerrel átváltanak.
Queres um cafe? (portugál, mondat) – Akarsz/Kérsz egy kávét? A vidéki portugálok előszeretettel köszöntenek ezzel a mondattal, mikor betérsz hozzájuk, a portugál ház (casa portuguesa) elsődleges törvénye, hogy mindig legyen otthon néhány falat kenyér, sajt, kolbász és kávé, hogy ha bárki betéved hozzánk, akkor azt meg tudjuk vendégelni.
querida (portugál, szó) – kedveském
São Martinho (portugál, kifejezés) – Szent Márton, pörkölt gesztenyével és új borral ünnepelt hagyományos portugál szentről elnevezett zenés összejövetel, amikor a település lakói együtt töltenek egy estét
saudade (portugál, kifejezés) – lefordíthatatlan kifejezés, vágyakozás, elvágyódás, szomorúság, nosztalgia, ugyanakkor ezek elegyébe vegyített fájdalom, szerelem és boldogság lehetőségének összessége
senhor (portugál, szó) – úr, férfi keresztnevek előtt használatos megszólítás
She can’t drink coffee anymore, they said. (angol, mondat) – Azt mondták, a kávé is meg van tiltva mostantól.
sim (portugál, szó) – igen
story (angol, szó) – történet, néha halandzsa
Until the rainbow burns the stars out in the sky. (angol, mondat) – Amíg a szivárvány leégeti a csillagokat az égről. Stevie Wonder As című dalából részlet.
wahnsinn (német, szó) – őrület
We live off of tourism and they’re not coming when it’s cold. (angol, mondat) – Turizmusból élünk, csak épp ők nem jönnek, amikor itt hideg van.
Wer fremde Sprachen nicht kennt, weiß nichts von seiner eigenen. (német, mondat) – Aki nem ismer idegen nyelveket, az a sajátján sem tud semmit. Johann Wolfgang von Goethe- idézet.
Zérgút! (német, kifejezés fonetikus átirata – Sehr gut!) – nagyon jó, tökéletes