álmodnom kellene párnámba fúrni fejem gyógyító mélységbe
engedni testemet órák óta rendezgetek régi fényképeket
pihenned kellene súgtad álmosan míg tovább növekedett
bennem a távolság az Atlanti-óceántól az Elba torkolatáig
rengeteget utazott Apai Nagyapám több száz
levelet írt Nagyanyámnak vajon mit csinált évekig
Nyugat-Európában miféle titok hajtotta űzte várostól városig
halála is rejtély munkaszolgálatra vitték Újpest határában
egy régi malomépületben találták meg holttestét mellkasát géppisztolysorozat szakította
ketté miféle titok hajtotta űzte
várostól városig aludnom kellene gyógyító mélységbe engedni
testemet elengedhetném végre
régi fényképeinket emlékezetük egyetlen rögzített pillanatára
folyton válaszokat követelnek
. . . . . . . .
álmomban fényképek között ültem tanakodtak kedvesen figyelmeztettek én is fénykép
vagyok középkorú férfit ábrázolok
mit lehet tudni rólam érdeklődtek nem jutott eszembe
semmi sem
ébredés után megnéztem magam a tükörben akkor még helyén volt
minden
mondtam kissé zavartan reggelink fölött ismételgetted kitartóan
pihennem kellene későn fekszem ki tudja miken gondolkodom
aztán néztem a tévébemondót egy asztalt négy politikust
vajon mit csinálnak hogy néznek ki álmukban
hogyan viselik a valóságokat mit lehet tudni róluk
én fénykép vagyok középkorú férfit ábrázolok
ébredés után megnéztem magam a tükörben akkor még helyén volt
minden alkonyatkor
megígértem neked hűlt helyekről többet nem beszélek bennem
pirkadat óta havazik miféle titok hajtotta űzte várostól városig
Nagyapám géppisztolysorozat zárta le szemhéját
23:10 aludnom kellene testem gyógyító mélységbe engedni
én meg csak hurcolom
vajon mit csinált évekig álom és valóság között fényképeink
középkorú férfit ábrázolok és még mit lehet majd elmondani
Vasárnap délután
szeress szeress szeress
csak kinevezték a csendet nem önmaga összekényszerített
nyugalmak perc-halmaza boldog melankólia órák multán
mielőtt a mutatók hozzádörgölőznek az időhöz lehajtjuk fejünk
ismét eszünkbe jut valami számíthatsz gyorsabb
tempóra is mikor ráhelyezed ujjaid ütőeredre ahogy a forradalom
évében megérzed most is a golyó nyomát hiszed
a jövő nem rejteget hasonló rémálmot pedig ugyanazt a testet
roncsolja szét a történelem és ugyanabból az elméből tűnnek el
a vérrel szerzett tapasztalatok
persze most szép az idő
és éppen nyugalmaink perc-halmazait rakosgatjuk csodáljuk
aranyszín csillogását a kinevezett csend
ki tudja mikor dühös némaság lesz átüti a falakat ki tudja
miért kevés lesz a kenyér vagy túl sok a szabadság
Legszebb hallgatásaim
éjfél múlt sétálok hallom szuszogásotok babaágyad felöl
csendesebb hangok érkeznek szimmetriát keresek
magamban testem megtartó szavakat teljesen elferdültem
valami oldalra húz nagy súly ide-oda gurul
hajnali ötkor megütötte a mellkasom nem tudom
hogyan sebzem meg önmagam mindenki mást
aki segíteni akar olykor kivételt teszek
magammal hazugságokat ajándékozok önmagamnak
a legrosszabbat hozza ki belőlem ez a fülledt párás éjszaka
eszembe jut az is aminek nem kellene a mediterráneumban
nem tudnék élni folyton lelassulnék csak álldogálnék
50 perce sétálok hallom szuszogásotok
teljesen elferdültem akik nem öntik szeretteikre belső vívódásaik
kegyesek hallgatásaim a legszebbek szimmetriát keresek
magamban testem megtartó szavakat
beszélni szeretnék
a magától értetődő körülményekről
például a fényességről élvezzük áldását bizonyossága
az elfeledett dolgok természetességével tartozik hozzánk
nehezen megy felkelek az ágyból egész éjszaka sírtál
szelek bántanak párás hőség felváltva hurcoltunk és
ruhád nedves könyörögsz tekinteteddel legyen valami másképp
a konyha és a bejárati ajtó között sétálunk 12 lépés
álomtól fittyen oldalra fejed mire kitaláljuk mi legyen másképp
szimmetriát keresek magamban testem megtartó szavakat
a pirkadat ugyanolyan mint tegnap mégis más
a város máris kitermelte zűrzavarát mélysége
lassú erjedés rengeteg egymásra halmozódott feltételes érzés
akik nem öntik szeretteikre belső vívódásaik
kegyesek hallgatásaim a legszebbek rohanok
lehetőségek után nyilvánosságra hozták a felsőoktatási
ponthatárokat talán megveszi egy diák régi lakásunkat
9 kerületen átutazok nézelődök a metrón mintha ott se lennék
házunkon ragyog a fény kiemeli a részleteket 117 éve építették
déli fekvésű lakás van némi patinája hatalmasak a szobák
magyarázza az ingatlanközvetítő mennyit engedünk két nő
körbejárnak aztán méregetnek
hallgatok teljesen elferdültem valami oldalra húz
majd eldöntik az ingatlanpiacnak megvannak a törvényszerűségei
mondják tettetett nyugalommal szimmetriát keresek magamban
igazán szépen
hallgatok nincs kedvem semmit sem bizonygatni olvasgatok
testem megtartó szavakat keresek ringat a metró
külföldiek ülnek mellém ölükben kinyílik a térkép virágként
izgatottak mutogatnak egyre terebélyesedő szavakkal
új a táj a város az emberek sűrűn ismételgetik very well
akik nem öntik másokra belső vívódásaik
kegyesek
meglepő fejlemény
szólt az ingatlanközvetítő lakásuk megvennék
hallgatok alig hiszem amit hallok
erre vártam és hallható az ajánlat nem igazán méltányos
szimmetriát keresek magamban testem megtartó szavakat
a pillanatot emlékezetessé kell tenni hat óra huszonhat
fülledt és párás a hőség megtettünk négymillió lépést
füvek messzeségét földek mélyét láttam azok a legkegyesebbek
akik nem öntik szeretteikre belső vívódásaikat
szimmetriát keresek magamban testem megtartó szavakat
felváltva hurcolunk ébredezik az alkonyat
kezdődik az olimpia megnyitója látványos történelemóra
mondja izgatottan a műsorvezető és milyen meglepő kétszáz
ország van együtt és még egyetlen lövés sem dördült
szimmetriát keresek magamban testem megtartó szavakat
teljesen elferdültem akik nem öntik belső vívódásaik szeretteikre
kegyesek
