Az ifjúság vándormadara tovaszállt,
etettem, itattam, óvtam, vigasztaltam,
éneke otthon tartott, kalitkává vált,
nem fért el benne, kihízta akaratlan.

Nincs a sárfészek, se az eresz, se a nád,
almazöld illat keresi a fa helyét,
most már csak dacos gyilkosként vadászom rád,
legyen a combodból egy mennyei ebéd.