darth vadert megszakítja egy magát diogenésznek nevező remete, hogy ne állja el a
fényt, miközben luke skywalkernek vallotta volna be, hogy ő az apja
már megbocsásson, uram, de teljesen
elállja a fényt előlem, ebben a fekete
maskarában. mintha az összes napsugarat
magába szippantotta volna és egyenesen
a szívébe gyűjtené. alapelvem, hogy a meleget
a napból nyerem ki. szinte már növény vagyok,
törzsem lágyszárrá módosult, felvilágosult remete
a sötétség középkorában.
a láthatatlanság határán egy feltűnő paca.
az idő kíméletlen lassúságát figyelem,
rájöttem, hogy ez nem más, mint csönd
darabokra szakítva. úgy szoktatom
magam a csendhez, hogy kikapcsolom
fölösleges funkcióimat,
minden nap egyre kevesebb működik
bennem, ezt öregedésnek neveztem.
a csendemet néha etetni, jobb napokon sétálni
viszem. ritkán egy hatalmas
hegyre kirándulunk, hogy onnan ordibáljon bele
a sötét mélységekbe. van, hogy veszélynek
teszem ki, bekötöm a szemeit, zsákba zárom
majd az erdőben beledobom egy pókhálóba,
hogy trambulinozhasson rajta, vagy egy
vékonyabb ökörnyállal bungeejumpingoztatom.
mellkasom beroskad az örökzöldektől,
mint egy rozoga kalyiba pár mázsa hó
alatt. így kezdeném az önnekrológomat,
de ez a csend a sajátom, mindig az enyém
marad. a jelenből kiindulva visszafelé
haladva emlékeznék, hogy aki voltam,
egyre ismeretlenebb lesz, kitömve
ezzel a hatalmas csenddel, amit
ráhagyok zajos utódaimra.
telement a fülem a hallgatással,
uram, ráadásul a fényt is eltakarhatja újból,
mert a sötéthez is lett már szemem.
meteor a remeték fölött
állítólag a helyi katolikus pap
kukázik, ha minden igaz a PET
palackok gyűjtésére specializálódott.
az újgazdag hívők a tétlenségben hisznek,
ezért nem is főznek, csak házhoz
rendelnek, amit a természetbarát
foodorás bicikli futárok hoznak,
szinte a szájukba parkolnak,
és gyomrukba ürítik az ételt,
mintha fiókák lennének.
ajándék kóla van, fél liter
letekerhetetlen kupakkal,
viszont jattot soha nem adnak,
és megy minden a kukába.
de a halálon túli életben hisznek,
oda tartalékolják minden energiájukat.
mindeközben az újgazdag materialisták
kitalálták, hogy megépítik legoból
a bábel tornyát. abban már az elején
megegyeztek, hogy milyen kézjelek
helyettesítik majd a közös nyelvet,
amit szétroncsol a magasság.
a zuhanásban -ugyanúgy, mint istenben-
nem hisznek. szétlapítottságról meg
egyszerűen nem vesznek tudomást.
szükségszerűnek vélik, 3 másodpercig
azért csöndben figyelik a foltot,
magukban ezt hívják temetésnek.
aki meghal, már nem számít,
irtó lassan süllyed bele a föld
rétegeibe, aki él ő is belesüpped
a talajba, csak még lassabban.
a napig jussanak el, ez az expedíció
célkitűzése. ez az igazi tisztítótűz,
belemártani a napba arcukat,
hogy makulátlanul csapódhassanak
a jéghideg óceánba. nyers meteorok
szakítják át a föld rétegeit.
