A kúriák sárga vakolatát égeti a délutáni nap, mintha csak azok izzanának. Csipkefüggönyök mögött lebbenő árnyékok. A sétányon napernyők, szalmakalapok alá rejtett mosolyok. Fűzfák tükörképe a kerti tóban, a fürdői zenekar csillogó rézfúvósai.

Melyikük legyen, Uraim: Kamilla, Margit, Mária, vagy Ilona, ma este mindegyikük szívesen vendégül lát három ilyen pennahajdert, mint, amilyenek mi vagyunk, mondja Jókai két slukk között, és nem csak a jódban fürdőzhet aznap, hanem Tompa és Lévay nevetésében is.