A macskák puha lépteiben,
a madarak könnyű szárnycsapásaiban,
a halak hullámzó siklásában,
egy vékony falú üvegfiola illóolajában
úgy bújnak meg a titkok,
ahogy rejtőzöm, betakarózom veled.
Lefóliázom és kulcsra zárom,
ami kimondásra vár, még sincs hozzá hangom.
Hogy csak érezni tudok,
mióta nem vagyok a szavak embere.
Hiányod elszorítja tüdőm és mellkasom.