Csíz langyosában, hol gőz lebeg, s Feketehegy medencéjéből
napfényt kortyol a nyár — ott ülnek ők,
három régi barát: a pap, a próza, a dal.
Tompa törölközik, párája szent, szalvétája vers,
s úgy koccint poharat, mintha még a vadvirágok is
értenék, miért díszpolgár Jókai, Lévay, e két nagy barát.