Zörgessetek
Itt állok a milliárdokkal,
Uram, én is zörgetek.
Vacogunk a világ telében,
mi színes szajkók, szürke verebek.
Uram, nekünk nem mondta senki,
hogy merre menjünk, melyik út helyes.
Ha mondtad, hát süketek vagyunk a szóra,
– véres körmök, szálkás tenyerek.
Kérünk naponta, néha túl sokat,
néha keveset,
nem szeretjük a járt utakat,
sem a rögöt, töviseket.
Idegenbe vágyunk,
félredobjuk a keresztet,
míg Krisztus csöndje el nem ér.
Lásd, minket félrevezettek.
A befejezés
Békíts meg
magammal és velük,
az érkezővel és az indulóval,
az úton lévőt hadd szeressem tovább.
Békíts ki az úttal,
az előttem lévő rettegettel,
a keserűvel, ami előttem van.
Lépésre Te mozdítsd lábamat.
Békíts ki az ismerőssel, az idegennel is.
Mert Te vagy.
