Boldogan, míg meg nem
Vége. 20 év házasság után csak ennyi maradt, amit egymásnak tudtak mondani: vége. Már nem emlékeznek, hogyan klikkeltek egymásra a Tinderen és beszéltek meg egy találkozót egy Deák téri étterembe. Már nem emlékeznek, hogyan csillantak a szemek, mosolyogtak össze a tekintetek, hogyan röpködtek a pillangók a hasukban az első randikon. Nem emlékeznek arra sem, hogyan fonódtak össze ujjaik a Duna-parton sétálva, ölelkeztek össze testjeik a villamosmegállóban, hogyan simította el a hajtincset a füle mögé azon a szeles délutánon. Már nem borzongtak bele a gondolatba, mi lesz nélküle. Nem jár eszük-kedvük a másikon, ujjbegyeik a mobiltelefon billentyűzetén, sebesen klimpírozva édes szavakat, mint szeretlek vagy hiányzol. Nem várják az első együtt töltött intim pihenésbe nyúló légyottot, és nem fáj a búcsúzás sem. Már nem zavarja az anyajegy az arcon, a szexi műtéti heg a köldök körül. Nem beszél akcentussal, nem érti félre az olyan szavakat, mint köszi vagy tíz, melyek valami mulatságosat jelentenek az ő nyelvén. Nem is beszélnek már egymással, nem pörgetik a telefonban a képeket egy-egy átsírt éjszakán. Nem sírnak már. Nincs rózsaszín köd meg rózsaszín szemüveg, nincsenek rózsák vagy romantikus zene a háttérben. Nincs se békából lett királyfi, se szőke herceg fehér lovon, se sárkányok, akikkel harcolni kellene, se csók a halotti ajkakon. Nincsenek kislányos álmok. Nem kapja szeme elé kezét a lány, ahogyan hősiesen letérdel elé a férfi a tengerparton mindenki előtt meseszép Mallorca szigetén egy jegygyűrűvel a kezében. Nem borultak egymás karjaiba, és nem írnak meghívókat. Már nem emlékeznek, mit fogadtak meg a pap előtt a többszázezres ruhakölteményekben, hogyan mulattak a milliós lagziban százötven vendég előtt Tokaj felett a domboldalon. Nem kötötték be a lány fejét, és mintha meg sem született volna két gyönyörű gyerekük. Nincs se CSOK, se közös lakástörlesztő, és nem utazzák be a félvilágot, hogy mágnesekkel díszítsék a frigót. Nincsenek már hűtőmágnesek sem, elpakolták az első költözéskor. Már nem örülnek, mikor fordul a kulcs a zárban. Nem súgják a fülbe: drágám, édesem, csillagom, kincsem. Nem mondják már sosem, hogy szeretlek. Veszekedés után nem szeretkeznek, és nem ölelkeznek meztelenre vetkőzve a paplan alatt. Nem masszírozzák egymást, nem kerül elő a csipkés fehérnemű, nem beszélgetnek hajnalig, és nem tusolnak együtt, lemosva egymás hátát a habos szivaccsal. Nem nevetnek egymás viccein, és nem költik el egymással szemben a vacsorát a tv előtt. Nem vesznek össze azon, már megint miért nincs a fogkrémes tubusnak teteje, sem azon, reggel ki vigye iskolába a gyereket. Nincs jóéjt puszi és nem főznek a másiknak kávét reggelente. Nem énekelnek szülinapkor, nem jelennek meg családi összejövetelen, és nem mennek el az anyós temetésére. Nem lesznek keresztszülők sem. Nem jönnek zavarba, ha mások megpróbálják lebeszélni őket a válásról, mert ők már döntöttek. Nem mennek el házassági terápiára sem. A fájdalomról megpróbálnak nem venni tudomást, hisz az életnek mennie kell tovább. Tisztában vannak vele, hogy nem kulcsolják majd össze ráncos kezeiket. Nem lesznek macskáik nyugdíjas éveikben, nem üldögélnek majd a folyóparton, és nem mennek a másikhoz a korházba látogatni sem. Nem ejtenek könnyet, ha a másik teste a földbe kerül. Tudni sem fognak róla. Nem lesz 50. házassági évforduló, senki sem fog gratulálni, hogy megérték együtt a holtodiglant. Nem élnek boldogan, míg meg nem halnak.
Paplan
A túróba nem tudod azt a paplant megigazítani, csattan fel, miután reggel belép a lánya szobájába, és a paplant a szőnyegen, a párnát az ágy alatt találja, félig lecsúszott huzattal. Minden reggel ugyanez a forgatókönyv: a lánya menthetetlenül rendetlen. Nem csak a szobájában; a konyhában, a fürdőben, az apró lakás nagyjából minden zugában. Pedig nem erre nevelte őt, pedig még néhány éve lánya futva nyitotta a hálószoba ajtaját, hogy apa, beágyaztam, gyere, nézd meg, milyen büszke volt rá, most meg úgy kell könyörögni neki, hogy a szobája ne nézzen ki úgy, mint egy hajléktalanszálló. Túl sok ez az OCD-jének. Nem a te szobád, és az ágy sem közös, vágja vissza lánya a gurulós székből, fel sem nézve apjára. Kiveszi a tolltartójából a hegyezőt és a füzet felett hegyezni kezdi a ceruzát. Legalább a kuka felett csinálnád, zsörtölődik, majd az ágyhoz sétál, felveszi a földről a párnát, megigazítja rajta a huzatot, és az ágyra teszi. A paplant viszont te hajtod össze! Milyen kollégista lesz így belőled, szúrja oda neki.
Néhány perccel később, mielőtt a lánya felvenné a cipőjét, bekapcsolja a vízforralót a konyhában. Kivesz két bögrét a szekrényből, és a pultra teszi. Lánya fülhallgatóval a fején lép be, innen hallja, hogy Slipknot ordít a fülébe. Nem helyesli, hogy ilyen sátáni bandát hallgat a lánya, de mit tud tenni egy végzős gimnazistával. A vízforraló leáll. Először a filtert tedd bele, utána öntsd rá a vizet, próbálja túlkiabálni a zenét, de lánya nem hallja apja szavait. Laza mozdulattal tölti meg a bögréket vízzel, majd beledob egy-egy teafiltert. A kis szaros, gondolja ő, pedig néhány éve még a pultot sem érte fel. Elveszi a teát, mézet csurgat bele, a lánya méz nélkül issza. Apa, – veszi le egyik füléről a fülhallgatót a lánya -, nagyon flash lenne egy orrpiercing, tudod, most, hogy már leérettségiztem. Ő egy pillanatra sem áll meg a kavargatással, pedig a méz már régen feloldódott a teában. Koncentrálást színlel. Apa, kérdeztem valamit. Ha választ vársz rá, akkor tessék: csak a testemen keresztül.
A lánya mobilja ebben a pillanatban csippan egyet, automatikusan nyúl a készülék után. Hosszasan tanulmányozza a képernyőt, majd felugrik. Felvettek! Felvettek Svájcba, ordítja. A kanál megáll a bögrében, koppan az oldalán. Azt hittem, a ponthatárok csak július végén derülnek ki. Kiveszi a kanalat, és a mosogatóba dobja. Mellé megy, becsúszik a fűszeres dobozok közé a pulton. Nem apa, a külföldi egyetemek már előbb kiküldik az emaileket a jelentkezőknek. Hát nem örülsz? Ő a mosogatóhoz sétál, beteszi a kanalat a többi mosatlan edény közé. De, de, persze, hogy örülök, ez fantasztikus, mondja, és facsar egy mosolyt az arcára.
Néhány hét múlva belép a lánya szobájába. Az ablak nyitva, a forgós szék üresen áll az íróasztal mögött. A párnán friss huzat, a paplan összehajtva hever a lepedőn. Odasétál az ágy szélére, leül egy pillanatra, a kukát bámulja. Hangot hall, ismerősnek tűnik, de aztán megállapítja, hogy valószínűleg csak a parkban játszó gyerekek zsivaja szűrődik be. Feláll, megfordul, és mielőtt kimenne, igazít még egyet azon a paplanon.
Menetszél
Ismét késésben vannak, ismét a ki nem vasalt ing miatt. Pedig tegnap megkértelek rá, a férfi őszülő szemöldökei egymásnak csúsznak, ahogy kiveszi a nő kezéből az inget. A gombokat hagyd, majd én, mondja a nő, az állványra teszi a vasalót és odalép a férfihez. Tudod, hogy sosem kellett vasalnom férfiingeket, még szoknom kell, sajnálom, közben a legutolsó gombot is a lyukba dugja, megfogja kétoldalt a férfi arcát és homlokon puszilja, mire a férfi átfogja a derekát, és magához öleli. Majd az autópályán behozom, kacsint a nőre. A nő felkapja táskáját a fotelről, belenéz még egyszer a tükörbe, megállapítja, mint mindig, hogy korához képest túl sok ránca van, és hogy biztos, az exe miatt. Az autóban alig lehet levegőt kapni, a nap forrón tűz, nincs légkondi, lehúzzák az ablakokat, a menetszél besüvít. A férfi a műszerfalra rakott mobilján pörgeti a Spotifyt, majdnem rábök a Queen’s albumára, eszébe jut, ezt a volt feleségével hallgatták együtt utoljára, tovább pörget, megáll egy Taylor Swift számnál, rábök. A férfi utálja Taylor Swiftet. De drága vagy, a “Love story” a kedvenc számom, kiált fel a nő, és áthajol a kézifék felett, hogy egy puszit nyomjon a férfi arcára. A férfi elmosolyodik. Rákanyarodnak az autópályára, a férfi rááll a száznegyvenes tempóra, felhúzza az ablakokat. A nő bal kezét a férfi kezére teszi a sebváltón, szereti érezni a férfi bőrét. Ezt most ne, húzza el a kezét hirtelen a férfi, további magyarázat nélkül. A volt neje is mindig ezt csinálta, ha rossz irányba mentek, vagy ha a zöldre váltott lámpát a férfi nem vette azonnal észre. Csak segíteni akar, mondta mindig. A csendet egy következő Taylor Swift szám töri meg, mire a férfi egy újabb fájóan nagy levegőt vesz. A puszira gondol meg a tegnap esti szexre, ettől máris kevésbé elviselhetetlennek érzi a dalt. Szereti ezt a nőt, a válása óta eltelt két évben őt a legjobban. A kocsiban egyre melegebb van. Jó ég, drágám, klíma kell ebbe a kocsiba, meggyulladunk, mondja a nő a férfinek. Csak te, én jól megvagyok a menetszéllel, az én kocsimban biztosan nem lesz klíma, ki nem állhatom, válaszolja a férfi és maga sem érti, miért emelkedett meg a hangja. Jól van, na, nem kell ezért leharapni a fejemet… A nő pár perc után mesélni kezd az egyik kolléganőjéről a rendelőben, akit ki nem állhat, a férfit ez zavarja a vezetésben, de nem mondja. Ó, a rohadt életbe, ezen a lehajtón kellett volna lemennünk, kiált fel hirtelen, a nő összerezzen, elhallgat. Mondtam már, hogy ne beszélgessünk vezetés közben, nem tudok figyelni. Látod, most 15 perccel több lett a menetidő, és még dugóba is kerülünk, az Isten verje meg!
Nem én tehetek róla, hogy ilyen paprikás kedvedben vagy ma! Biztos a meleg az oka, ha lenne klíma a kocsiban….
De nem lesz, és ne idegesíts tovább!
Nézd, a GPS erre rövidebb időt mutat!
Ne nyúlkálj a telefonomhoz, én vezetek!
Én csak segíteni akarok!
Szilvi! Elég!
Elhallgatnak. A férfi lekanyarodik az úton és beáll a dugóba. Lehúzzák az ablakokat, de szélcsend van, csak a dögmeleg ömlik be.
Sajnálom, mondja a férfi.
Mit? A kiabálást, vagy azt, hogy engem Zsófinak hívnak?
Tudod, hogy nem úgy gondoltam.
A férfi tényleg sajnálta. Volt feleségének neve csak úgy kicsúszott a száján, ajkai már hozzáedződtek, ha emelkedett hang érkezik a torkából, automatikusan az ő nevét kiáltsa. Zsófival még sosem veszekedett. Nem akarta őt megbántani, de be kellett vallania magának, hogy egy új komoly kapcsolatba lépni bonyolultabb, mint gondolta volna.
Nagyon sajnálom, tényleg, mondja a férfi ismét, szeretlek, fordul a nőhöz.
A nő egy ideig a férfi szemeit nézi, majd elmosolyodik, áthajol a sebváltón és megcsókolja.
A dugó közben oszladozni kezd, a férfi visszafordul a volán mögé, a kocsi sebességbe lép, lehetőséget teremtve a menetszélnek, hogy újra besüvítsen és magával vigye a bennrekedt meleget.
