Magyar anziksz
Montázs Bródy János dalszövegeiből
néha furcsa hangulatban
újra várok rád
te voltál, ó, igen, te voltál
ha behunyom, lecsukom szemeimet
nem érdekel, amit mondsz
köszönöm, hogy kedves voltál
másodszor is kopasz lettem
az Aranyökörben
kevés a szó
nehéz az út
a régi emlék újra vár
ilyen ám a kelepce
nem akarok élni úgy, ahogyan élek
még nem tudom, mi lesz velem
csak egy padra feküdhettem
el ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így
nem vihetlek el most sehova sem
Miszter Alkohol
amikor először nevettél reám
rosszkedvűen néztem a műsort
hatvannégy nyarán még csak álmodtunk
ő volt a legszebb lány
M.
emlékszem, esténként
köztünk ő a királynő
Sárika
a tanárnő
Földvár felé félúton
tudod-e te kislány
hosszú vándorlás után
egy lány sétál a domboldalon
mikor Aranka néni titokban ránk nyitott
a lányokról lecsúszott a bugyi
add a kezed
Margarita
hajnali lány
Viktória
szombat esti lány
Vándor Éva
hol jársz, Gabriella
zöldszemű lány
légy egy napra a kedvesem
hunyd le a szemed
mint 1974 nyarán
nézz rám, emeld fel arcod
K.Kata, ha akkor kéred
veled vizszintes az igazság
mondd, hogy szeretsz kedvesem
hogy Júliára várok
mama, kérlek, meséld el nekem
egy hétig tart egy szerelem
felébetört mézeskalács
amire nincs szabály
vártam, de a Kati jött
és leszámoltam Király Nagy Ágival
könnyű kiskabátban az eszpresszó előtt
az utca másik oldalán
öltözz fel jól, ha az utcára kilépsz
későre jár, kedvesem
felnőtt a Rézi, táncolni nem jár
Künstlerné slafrokban csodát mesél
Felföldiné született Csillag Hajnalka
nyugdíját a postás hozza el
hát eladtuk végül a házunk
ne várd a májust
valakinek holnap le kell győzni a sötétséget
a Mariana-árok két oldalán
a hatalom szeretete nem a szeretet hatalma
a zúgó vihar visszajöhet még
a régi úton nem megyünk
vigyázz, ha jön a vonat
vigyázz, ha telefonálsz
a tisztaság az ellenség szava
Zazi, miért hiszed el
igazság hej, hát nincs ki hallaná a hangját
a Józsefváros mélyén, hol a házak összesúgtak
engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyel
áruló nem,nem,nem leszek
ha engem egyszer
lánckerék taposna
ezek ugyanazok
elvisznek engemet
rossz arcú emberek
van, aki fegyvertelen
én már látom, a sok mesét elhitted
rakd, rakd, rakd fel a szemüveget
ne kérdezd, hány napod van még
bosszantó egy bugris bunkó
beképzelt fickó
az ördög küldte a földre fel
good-bye London
ó, ó, Mary, keletről fúj a szél
a testvér is ellenség
sikítani akarok
dögölj meg, de most azonnal
másként lenne minden, igen
nincs miért szégyenkeznem
elszállt az első nyolcvan év
készül az új világ
hát engedd, engedd, engedd
hogy szabad legyek
lesznek még szép napjaink
rezignált nyugger vagyok
látszólag már más a gondom
de néha furcsa hangulatban
az utcát járom egymagamban
Huszonnyolcas
mi volt kérded a legszebb lisszabonban
rögtön rávágom a villamos
olyan mint nálunk
csak a miénk kicsit sárgább és édesebb
álmában csenget egy picit
a blahától az új köztemetőig
jár vagy még tovább
az új közlekedésfejlesztési koncepció révén
már fonódik és az
atlanti óceánig is eljutok vele
csak át kell szállni
a huszonnyolcasról
a huszonnyolcasra
de lisszabonnak nincs is tengerpartja
ott már a villamos se jár
vármegye bérletem
navegante kártyára cserélem
hiszen navigare necesse est
megtalálom a buszt
homoksárgán sötétlő csillagok vezetnek
a műholdak elszégyellik magukat
nincs gps jel
onnan tudom hogy jó irányba megyek
hogy látom
mindegyik kölyöknél
hullámdeszka van
ez az összes poggyászuk
fölkapják
ráállnak és kacsázó mozdulatokkal
tartják magukat egyensúlyban
egy hatalmas hullám
fölrepíti őket a magasba
visszaesnek
a népszínház utcában
az én gördeszkámat is
föl-föl dobták a macskakövek
visszaestem
ezért vagyok most itt
nem északon titokban idegenek között
hanem délen az ismerős bennszülötteknél
akik akkor is helybéliek
ha fehérek
és vannak közöttük akik
magyarországról vándoroltak be
vagy ki
ki tudja
egy másik fiúcsapat
a bőrt kergeti a strandon
eusebio is így kezdte
odapattan hozzám
a lapda
ahogy nagyanyám mondta és írta
mert ő is őslakos volt valahol
máshol
lekezelem a lasztit
visszarúgom
megkérdezik
where are you from
hungary
mondom büszkén
és várom hogy fölragyogjon a képük
és kiabálják hogy
áááá puszkász
de helyette vigyorognak
áááá orbán
ha kérditek idehaza
na milyen volt magyarban
az egészet úgyis letagadom
áááá
Az inspirációk forrása: Tolnai Ottó, József Attila, Ady Endre, Kft. együttes
A hagyaték
A tárgyak már két napja ott várakoztak a kis szobában, az asztalon. Együtt volt mindenki, az angyal, Szent Antal a kis Jézussal, két porcelán táncosnő, Lily az Arizónából és hogy is hívták a másikat, nem jutott eszébe, a virágos kancsó, a Rosenthal készlet már hiányos volt, Remsey Jenő rézmetszete, egy marhabőr hajókoffer, a zenélő doboz, a nagybácsi szivartárcája, imakönyv, egy csendélet ismeretlen festőtől és még sokan mások. Abba a kis szobába senkinek nem volt szabad belépnie, még a nagybácsinak sem, igaz ő biztos nem is akart. A férfinak gyerekkorában a nagynéni vasárnaponként megengedte, hogy bemenjen és megcsodálja a titkos szoba rejtett kincseit. Ma is érzi, még Miminek is angyalillata volt, igen, ő volt a másik táncos lány, már lekopott. A nagynéni soha nem beszélt róluk, de fura volt, hogy a lányok milyen nagy becsben voltak, ők fogták közre Szent Antalt. És elsőként mindig róluk törölte le a port. A nagybácsi biztos nem volt Szent Antal. A nagynéninek akkor még nem volt öregszaga, rétesillata volt. Amikor kijött a konyhából és levette a kötényét, neki is angyalillata volt. A tárgyak ragyogtak, minden héten volt portörlés. Most elhatározta, hogy kemény lesz, igenis meg fog szabadulni mindentől. Eddig nem sikerült. Ha akarta, sikerült volna, de nem akarta. A férfi nem is volt tisztában azzal, mi mennyit érhet, nem is tudott volna egyesével házalni és utánajárni. Az első becsüs lefitymált mindent, alig adott volna valamit, a zömét meg el se vitte volna. Elzavarta. Másnap egy hirdetést talált a postaládában. Komplett hagyatékot fölvásárolok, hívjon bizalommal, állt a cédulán. És megbízható, ez is rajta volt. Furán is nézett volna ki, ha úgy hirdeti magát, hogy megbízhatatlan, azért mégis jó volt így olvasni. A második becsüs megértő volt. Azt mondta, ő tudja, mennyi minden összegyűlik egy lakásban és ez mennyi gonddal jár. Az ilyen örökség inkább teher, nehéz megválni tőle. Mindenhez kötődik az ember, ő is így van vele. Kidobni sajnálná, az érték pedig valóban nem sok és mindig vita tárgya. Ő tudja, mert ő is ugyanígy járt a nagymamájától rámaradt dolgokkal. De ő igyekszik úgy csinálni, hogy mindenki jól járjon. Egyesével beárazott mindent, még a bútorokat is. Megígérte, hogy egyben fogja elvinni két nap múlva. Egészen szép kis summa kerekedett ki a végén. Eltelt a két nap, a férfi még egyszer végignézett mindenkin. Csöngettek. A becsüs szabadkozott, hogy elromlott az autó, most csak két tárgyat vinne el, kiválasztotta az angyalos szobrot és a csendéletet az ismeretlen festőtől, kifizette az árlista szerint, udvariasan elköszönt és megígérte, hogy jelentkezik, amint megjavítják az autót. Egy év múlva sem jelentkezett. A férfi akkor bement a kis szobába, bevágta az ajtót. Egy vakolatdarab esett le, pont Mimi fejére.
